About the host school

Job shadowing: ICT in Móstoles, Spain

It was our first time in Spain. We got a nice invitation from the coordinators of the school IES Miguel De Cervantes offering opportunities for two of us. So Zsuzsanna Grósz and I went there and fulfilled a shadowing on ICT at their school.

About the school:

IES Miguel De Cervantes is a so called secondary school in Móstoles, teaching kids from 12 to 18. The school has about 600 students and 54 teachers. It has 21 classes with approximately 30 students each. The students have opportunities to learn the national language and science in small groups but as to foreign languages they learn in big groups, the entire class is in the classroom with the teacher.

As for school facilities: there are no chalk boards at school. Each room has a white board, the teachers can use different coloured board markers to write on it. There is also a projector and a PC in each room. The school is very well prepared with IWBs and computers. In 12 classes there are 30 pcs and an IWB and cooperative and group work is supported by the teachers. The teachers can follow students’ individual work on the main computer’s screen.

The school is using a Moodle platform, they call it ”Aula virtual”, where students get their tasks and homework. There is Wi-Fi at school but only in the classrooms and teachers are allowed to use it.

First we saw an English lesson. Unfortunately as I mentioned before they do not divide the class during language lessons, so there were 30 kids in the classroom at the same time and all of them wanted to get attention from their teacher. It was not easy for the teacher to help and support all the students at the same time. In this class we met 6 students who failed the previous year; they showed no interest in language learning.

During another English language class we saw how students used different ICT tools during the lesson. They used a presentation from Prezi.com and with the guidance of their teacher they used the Kahoot application as well. (Kahoot.it/ kahoot.com) For this application the students needed their mobile phones. Luckily the kids had mobile internet on their mobile phones, so everyone could easily join the game. The essence of the "game" was that students had to answer several questions prepared by the teacher on a Hungarian writer. The students responded by pressing the corresponding icon on their mobile device. The programme measures the time and after time expiration it indicates the correct answer and it also shows who were the first five participants that gave the correct answer. Students learned useful information unconsciously. They also offered us an opportunity to find out if we learned anything from their presentation. So they tested us after their presentation on Madrid. It was funny to compete with my colleague.

We also visited technology lessons where computers were used. Students created ppt presentations on the learned topic, about electricity and wiring diagram of electric network. The students used the Moodle platform and saved their products so that the teacher could check on them after the lesson.

Students also used computers to design a T-shirt during an art class. We enjoyed watching their hard work.

We also had the opportunity to visit two other schools during our job shadowing. The first one was a primary school, near our host school, where students wear uniform and their ages are between 6-12. We just popped in a class where three teachers worked at the same time. One was the class teacher, the second one guided the practice and the third one helped slower students to catch up with their classmates. (So called special needs support.)

The other school was a vocational school for catering and tourism. The students’ ages ranged between 16-19. Here we had our farewell lunch and I can tell that the students of this school did their best to serve the most delicious meals they prepared in the school kitchen.

In the afternoons we visited famous places in Móstoles. We went to the National Museum of Móstoles and walked around the town. We also went to Madrid and visited its famous sites such as Plaza Mayor, the Opera house, the Royal Palace, Plaza España, Paseo del Prado among others.

We really enjoyed our staying there. Many thanks to our hosts César and Fatima, who visited our school last year, and many thanks to Pillar and Carmen, our host coordinators, who organized our visit so properly.

We also have to thank Mamen, who is the caretaker of the school and who speaks English very well; she helped us and showed us the school with 5 students (16-17 years old). They explained the school history and showed all the facilities, rooms, offices and library.

All in all we consider our visit a very successful one and we feel happy to have applied for an Erasmus+ Ka1 grant.

Pató Csabáné Szebényi Éva

Beszámoló a spanyolországi tanulmányútról

2015. szeptemberében tudtam meg kolleganőmtől – Pató Csabáné Szebényi Évától, aki az Erasmus+ koordinátora iskolánknak -, hogy 2016. márciusában részt vehetek az Erasmus+ mobilitási projektben.

Nem tagadom nagyon örültem, hiszen egy idegen ország oktatási rendszerét megfigyelni, tanulmányozni, a sajátunkéval összevetni, mindig izgalmas dolog egy pedagógus számára.

Az előzetes egyeztetés és szervezés után 2016. febr. 28-án indultunk Spanyolországba, Móstoles városába, mely Madridtól dél-nyugatra fekszik, mintegy elővárosaként. A fogadó intézményünk neve:  IES MIGUEL DE CERVANTES.

 Febr. 29. hétfő, az első napunk az ismerkedés jegyében zajlott. Az iskola vezetőségén és a kollegákon kívül még 5 diákkal is megismerkedhettünk, akik azt a feladatot kapták, hogy mutassák be nekünk az épületet. A jól felkészült gyerekek végigvezettek minket a két épületrészen, könyvtáron, sok tantermen, ahol megtekinthettük a felszereltséget, eszközöket, és egy rövid tájékoztatót is tartottak természetesen angol nyelven. Felkísértek minket az épület tetejére is, ahol megmutatták a napkollektorokat, melyek használatáról szóló beszámolóikat egy kis irigykedéssel vegyült kíváncsisággal hallgattuk. Később a tanári szobában megnézhettük a diákok és a kollegák órarendjét, beosztását. Igencsak rácsodálkoztunk a számunkra meglehetősen szokatlan órarendre, hiszen az ő tanrendjük szerint 8.30-kor kezdődik a tanítás, s az első 3 tanóra között nincs óraközi szünet. 50-55 percesek a tanórák. A diákok a tantermükben maradnak, a pedagógusok váltják egymást. Addig nem hagyja el a tantermet az előző tanórán tanító nevelő, amíg meg nem érkezik a másik. A harmadik óra után 20 perces szünet van, majd ismét következik 2 összefüggő tanóra, s ez így folytatódik délutánig. 14.10-kor hazamehetnek a tanulók. Az ilyen típusú oktatási rendszer, mely ennyire eltér a miénktől, bennem óhatatlanul is kérdéseket vetett fel. Nem túl nagy terhelés-e ez a diákok számára? Tovább képesek koncentráltan figyelni, mint a mi gyerekeink? Azonnal képesek tantárgyváltásra? Kevesebb a mozgásigényük? Nos, másnap közvetlenül is megtapasztalhattam a napi rutinjukat, hiszen ettől a naptól fogva rendszeresen hospitáltunk.

 Kedden egy angolórával kezdtünk, ahol a legkisebbek – 11-12 évesek - munkájával ismerkedtünk meg. 34 fős osztály 6 évismétlővel, néhány hiperaktív, túlmozgásos gyerekkel. Nehéz dolga volt a kolleganőnek, az osztály nagy részét mégis rá tudta venni az aktív munkára, a szavak, sémamondatok helyes kiejtésének gyakorlására. A mi iskolánkban is vannak ilyen összetételű osztályok, de eleve alacsonyabb osztálylétszámmal – 20-25 fő – és a nyelvi órákat pedig csoportbontásban oktatjuk. Ebben az összehasonlításban mindenképpen szerencsésebbnek látom a nyelvoktatás nálunk kialakult formáját. A következő tanóránk egy spanyol irodalomóra volt, 13-14 éves tanulókkal. Ezen a tanórán igazán megtapasztalhattam, hogy a spanyol oktatási rendszerrel kapcsolatban felmerülő kérdéseim csak nekem jelentenek problémát. Az irodalomóra nem műelemzésből állt, nem volt monoton, rengeteg információval teli és fárasztó, éppen ellenkezőleg. Ahogy a tanórát tartó tanárnő elmondta nekünk, a céljuk a szókincs, beszédbátorság, beszédkészség, egyáltalán a kommunikációs készség fejlesztése. Mindezt alá is támasztotta az óra felépítése, hiszen egy mű részletét dramatikus szereposztással kellett felolvasniuk, előadniuk, majd improvizáltak egy-egy riportot, s végül neves irodalmi személyek nevét kellett kitalálniuk játékos, interaktív módon. Számomra is gyorsan telt el a korábban hosszúnak hitt 55 perc. Ezen az órán egy angol anyanyelvű pedagógiai asszisztens is részt vett, aki természetesen angol nyelvet is tanít az iskolában. Ez igazán óriási lehetőség a diákok számára, és nagy segítség a pedagógusoknak is. Szívesen üdvözölném a pedagógiai asszisztensek - pláné az idegen anyanyelvű – állandó jelenlétét a magyar közoktatásban is.     

Ezen a napon egy technikaóra keretében beleláthattunk egy projektmunka előkészítő szakaszába is. Az elektromosság elméleti, alapozó lépéseit követhettük a gyerekek önálló tervező munkájában, amely az iskola informatikai felszereltségét dicsérendő módon, minden tanuló számára a padba épített számítógép monitorján zajlott. Láthatóan gyakorlottan és élvezettel dolgoztak az adott feladaton.

Mindeközben a tanár a saját monitorján mindenegyes diák munkáját folyamatosan tudta követni, ill. instruálni. /  Az ilyen típusú óravezetés számunkra utópisztikusnak tűnik. / Kérdésünkre a diákok elmondták, hogy a projektmunka gyakorlati, záró szakasza egy működő robot összeállítása lesz. Kár, hogy ezt mi már nem láthattuk.

Szerdán hasonló projektmunkát láttunk egy másik osztály technikaóráján, ahol szintén a tervezési szakaszba csöppentünk bele. A projekt zárása egy, a diákok által tervezett és pólóra vasalható matrica elkészítése lesz, természetesen digitális előkészítés után.

Az óralátogatások sorában két egymást követő angol óra következett. Előbb Madrid városát mutatták be nekünk a diákok, nagy örömünkre a magyar fejlesztésű PREZI (prezi.com) programmal.

Majd az ő nagy örömükre minket is teszteltek a KAHOOT (kahoot.com/kahoot.it) alkalmazás játékos feladványaival. Jó hangulatú angol óra volt. A másik órán Londonról, a brit királyi család tagjairól kaptunk egy kis kitekintést egyéni beszámolók alapján.

 Ezen a napon szívemnek kedves esemény is történt, hiszen alsós tanítóként betekinthettem a 6-10 éves korosztály iskolai életébe is. Bár rövid időt tölthettünk ebben az iskolában - inkább csak elméleti tájékoztatót kaptunk - igen meglepődtem, amikor kiderült ezeknél a pici gyerekeknél még 60 perces tanórák is vannak, és csak minden második óra után van óraközi szünet. Az informatikai felszereltségük nem volt oly teljes, mint a Miguel De Cervantes iskolában, hiszen egy osztálynyi tablet állt a rendelkezésükre, s a pedagógusok akkor vitték magukkal a tanóráikra, amikor a tananyag feldolgozásába beépítették a tablet használatát. Egy osztályba bemehettünk, a legkisebbekhez, akikkel a tanító néni foglalkozott, mellette egy pedagógiai asszisztens és egy fejlesztő pedagógus volt, aki egy kisfiút fejlesztett a többiektől kissé elkülönítve. Tehát három pedagógus is foglalkozott egyazon időben egy adott gyerekcsoporttal.

Csütörtökön az iskola két koordinátora mutatott be nekünk egy prezentációt az általuk megnyert és már megvalósított Erasmus+ mobilitásokról. Kicsit irigykedtünk, mivel ők 34 mobilitást valósítottak, valósítanak meg két év alatt, mi csak sajnos 11-et.  A délelőtti program zárásaként elvittek minket, egy turizmust és vendéglátást oktató szakiskolába, ahol diákok mutatták be az iskolai életüket, a szakmai képzés területeit, valamint szó szerint belekóstolhattunk a szakácstanulók „főzőtudományába”. Az iskola éttermében különleges négyfogásos ebéd mellett búcsúztunk  és köszöntük el kedves móstolesi  kollegáinktól. Hálás vagyok vendéglátóinknak, a délutáni programokért, amikor Móstoles és Madrid nevezetességeit csodálhattuk meg, járhattuk körbe a gyönyörű spanyol tavaszban.

Összegezve a hat nap alatt tapasztaltakat, a gyerekek összetételét tekintve hasonló a helyzet a mi magyar iskoláinkban is. Az osztályok létszáma azonban jóval magasabb, mint nálunk, általában 30-36 fő. A nyelvi órákon nincs csoportbontás, ami a nyelvoktatás hatékonyságát megkérdőjelezi szerintem. Információnk szerint már 3 éves koruktól tanulják kötelező jelleggel az angol nyelvet, de ez a gyerekek beszédkészségén nem érződött. Ellenben az iskolák informatikai felszereltsége, pedagógiai asszisztens ellátottsága messze előttünk jár. Bízom benne, hogy ez a közeljövőben már nálunk is így lesz. A pedagógusok munkaideje hasonló, mint a miénk a heti kötelező 25 órát tanítanak és 30 órát töltenek az iskolában.

Örülök, hogy részt vehettem ezen a mobilitás projekten mind szakmai, mind pedig személyes tapasztalatcsereként élhettem át ezt a pár napot.

2016. márc. 20.                                                       Grósz Zsuzsanna